David Beckham megcsinálta, amiért az Egyesült Államokba szerződött, bajnok lett a Los Angeles Galaxy csapatával. A kaliforniai drukkerek a döntő után a "Beckhamet akarjuk" transzparenssel jelezték, el tudnák viselni, hogy az angol sztár továbbra is csapatukban játszana. Pedig 2009-ben, amikor Beckham visszatért a Milannál töltött kölcsönjátékból, még haza akarták küldeni, amihez alkamasint hozzájárult a sebzett lelkű csapattárs, Landon Donovan A Beckham-kísérlet című bestsellere is. Az amerikai válogatott kulcsjátékosa ebben többek között azzal osztotta az angolt, hogy nem teszi eléggé oda magát az edzéseken, nem viseli szívén a csapat sorsát, és ráadásul még nem is igazi vezér, aki példát mutat a többieknek.

Becks azóta nem a frizurája miatt lett szimpatikusabb az amerikai közönség szemében (hol van már az irokéz vagy a szőke copfos imidzs) , sokkal inkább azért, mert kiosztott tizenöt gólpasszt, alárendelte magát a csapat érdekeinek, és a számláján pihenő fontmilliók ellenére úgy hajtott, mintha az élete múlna rajta.

Pedig 36 évesen megtehetné, hogy felváltva játszik otthon a négy gyerekkel, a hat angol bajnoki címet, a BL-győzelmet, a Reallal nyert spanyol bajnokságot, a 115 angol válogatottságot már senki nem veheti el tőle.

Beckham nem tartozik a futballtörténelem legnagyobb zsenijei közé, de már a fénykorában is rettentő idegesítő volt, amikor a világ egyik fele azzal intézte hogy nem több egy jó szabdrúgásokat lövő divatmajomnál, aki csak azért vitte olyan sokra, mert bármit el lehet adni vele. Volt szerencsénk egyszer élőben látni a galaktikus Real egyik BL-meccsét, Zidane-nal, Ronaldóval, Roberto Carlossal, és amíg a többi világsztár egy kicsit kedvetlenül hozta le a kötelezőt,  Beckham az oldalvonal mellett akkorát gürizett, olyan alázatosan szántotta a pályát sokszor a többi világsztár helyett is, hogy ilyen kemény melózást azóta is csak kevésszer láttunk.

Amikor 2010 márciusában a Milan-Chievo olasz bajnokin elszakadt az Achilles-ína, elszállt a reménye arra, hogy ott legyen a válogatottal a dél-afrikai vébén, de tudni lehetett, nem fogja feladni, amint lehet, visszatér a pályára, és így is lett. A comebacket a mostani bajnoki cím koronázta meg, Beckham az év visszatérője lett az MLS-ben, egyben jelezte, lehet, hogy Messi és Cristiano Ronaldo már népszerűbb nála, de még mindig elég jó ahhoz, hogy egy harmadik ország bajnokságában is csúcsra érjen.

Beckham pályafutásában a válogatott az egyetlen szépséghiba, bár Capello helyében - főleg Rooney csoportkörre szóló eltiltásának fényében - meggondolnánk, nem tudna-e a társak hasznára lenni egy-két kifliszerűen csavarodó beadással vagy precízen kivitelezett szabadrúgással. Igaz, ismerve az angol válogatott nagy tornákon előadott produkcióját, talán Beckhamnek is jobb, ha nem teszi ki magát egy újabb leégésnek.