meddő mezőnyfölény

Iker Casillas apa lett. A Real Madrid újabban kispadra tett ikonja a madridi Ruber Nemzetközi Klinikán töltötte a napot, ahol barátnője, Sara Carbonero egészséges fiúgyereket hozott a világra. Az utód neve Martín Casillas Carbonero.

Ráérős népség ez a spanyol: két nappal a Real Madrid-Juventus BL-meccs után még így néz ki a Bernabeu-stadion egyik bejárata.

Igaz, szombaton jön a barcelonai Clásico, kit érdekel a köv. hazai meccsig egy kis törmelék?

(Egy Real-szurkoló véleménye a Valencia elleni meccsről. Nyilván nem minden realos gondolja ugyanezt, de sokan biztosan elég hasonló következtetésre jutottak.)

A Real Madrid három hete kezdte leadogatni a Barcelonával szemben sokáig gondosan őrzött tízpontos előnyét, mikor hazai pályán két pontot vesztett a Málaga ellen. Frusztráló este volt az egy realosnak: a csapat vezetett 1-0-ra, tökéletesen kézben tartotta a meccset, a második félidő egy jó részében percenként dolgozott ki ziccerközeli helyzetet - az utolsó tíz percben aztán érthetetlen módon idegeskedni kezdett a csapat, a játék káoszba fordult, és ahogy kell, egy tökéletes szabadrúgás formájában becsapott a ménkő.

Akkor még lehetett bosszankodni, hogy ha Özilék nem Benzemával akarnak gólt rúgatni, vagy nem pártol isteni szerencse a Málaga mellé, akkor marad minden a régiben, marad a fagyos mínusz tíz Barcelonában.

Vasárnap, a Valencia elleni csata hajrában már bosszankodni sem volt kedv. Megint ingerült lett a Real, megint kevesebb volt a foci, mint a harc, megint két pontot bukott a csapat. És ott volt Pepe, aki egyedül is képes lenne keserűvé tenni még egy olyan bajnoki címet is, melyet minden idők legkiválóbb fociját produkáló csapata elől halászhatna el a Real. Pár hónap szélcsend után már-már kezdtünk megfeledkezni a portugál terrorista szokásos merényleteiről, erre egy fontos rangadó hajrájában, hazai pályán a saját csapattársát kezdi rugdosni, miközben telik az a rohadt idő.

Semmi patetikus ítélet, bőven elég annyi: ilyen áron még ez a bajnoki cím sem kell.

Az előny már csak négy pont, a Real április második felében két Bayern elleni BL-elődöntő közt a Barca színe elé járul a Camp Nouba, de még a Bilbaót is le kellene gyűrnie idegenben. Nem lehetetlen, hogy maradjon valami ebből a négy pontból, de ahhoz futball kellene, nem kevesebb, de nem is több. Csak futball.

David Beckham megcsinálta, amiért az Egyesült Államokba szerződött, bajnok lett a Los Angeles Galaxy csapatával. A kaliforniai drukkerek a döntő után a "Beckhamet akarjuk" transzparenssel jelezték, el tudnák viselni, hogy az angol sztár továbbra is csapatukban játszana. Pedig 2009-ben, amikor Beckham visszatért a Milannál töltött kölcsönjátékból, még haza akarták küldeni, amihez alkamasint hozzájárult a sebzett lelkű csapattárs, Landon Donovan A Beckham-kísérlet című bestsellere is. Az amerikai válogatott kulcsjátékosa ebben többek között azzal osztotta az angolt, hogy nem teszi eléggé oda magát az edzéseken, nem viseli szívén a csapat sorsát, és ráadásul még nem is igazi vezér, aki példát mutat a többieknek.

Becks azóta nem a frizurája miatt lett szimpatikusabb az amerikai közönség szemében (hol van már az irokéz vagy a szőke copfos imidzs) , sokkal inkább azért, mert kiosztott tizenöt gólpasszt, alárendelte magát a csapat érdekeinek, és a számláján pihenő fontmilliók ellenére úgy hajtott, mintha az élete múlna rajta.

Pedig 36 évesen megtehetné, hogy felváltva játszik otthon a négy gyerekkel, a hat angol bajnoki címet, a BL-győzelmet, a Reallal nyert spanyol bajnokságot, a 115 angol válogatottságot már senki nem veheti el tőle.

Beckham nem tartozik a futballtörténelem legnagyobb zsenijei közé, de már a fénykorában is rettentő idegesítő volt, amikor a világ egyik fele azzal intézte hogy nem több egy jó szabdrúgásokat lövő divatmajomnál, aki csak azért vitte olyan sokra, mert bármit el lehet adni vele. Volt szerencsénk egyszer élőben látni a galaktikus Real egyik BL-meccsét, Zidane-nal, Ronaldóval, Roberto Carlossal, és amíg a többi világsztár egy kicsit kedvetlenül hozta le a kötelezőt,  Beckham az oldalvonal mellett akkorát gürizett, olyan alázatosan szántotta a pályát sokszor a többi világsztár helyett is, hogy ilyen kemény melózást azóta is csak kevésszer láttunk.

Amikor 2010 márciusában a Milan-Chievo olasz bajnokin elszakadt az Achilles-ína, elszállt a reménye arra, hogy ott legyen a válogatottal a dél-afrikai vébén, de tudni lehetett, nem fogja feladni, amint lehet, visszatér a pályára, és így is lett. A comebacket a mostani bajnoki cím koronázta meg, Beckham az év visszatérője lett az MLS-ben, egyben jelezte, lehet, hogy Messi és Cristiano Ronaldo már népszerűbb nála, de még mindig elég jó ahhoz, hogy egy harmadik ország bajnokságában is csúcsra érjen.

Beckham pályafutásában a válogatott az egyetlen szépséghiba, bár Capello helyében - főleg Rooney csoportkörre szóló eltiltásának fényében - meggondolnánk, nem tudna-e a társak hasznára lenni egy-két kifliszerűen csavarodó beadással vagy precízen kivitelezett szabadrúgással. Igaz, ismerve az angol válogatott nagy tornákon előadott produkcióját, talán Beckhamnek is jobb, ha nem teszi ki magát egy újabb leégésnek.

Kőkemény rangadót nyert szombat este a Real Madrid Valenciában. A Real 3-1-re is vezetett már, a hazaiak azonban szépítettek, sőt a 95. percben egyenlíthettek is volna, ám a csereként beállt Madrid-csatár, Gonzalo Higuaín a saját gólvonala előtt hárított fektében.

A kérdés: melyik testrészével?

"Nagyon gyorsan történt minden, a lényeg, hogy a labda mellkason talált. Ha pedig bordán találnak, nem jár büntető" - emlékezett a főhős.

A videó alapján úgy tűnik, Casillas is védhetett volna, ha nincs résen argentin csapattársa. A világbajnok kapus később úgy nyilatkozott, tisztán látta, hogy a labda Higuaín mellkasára pattan, ezért nincs miről beszélni a továbbiakban.

A valenciaiak szerint viszont egyértelműen kezezett Higuaín, eleve ezzel a címmel töltötték fel a videót az egyik megosztóra.

Egy biztos: a bíró szögletet ítélt, az eredmény maradt 3-2, a Madrid megőrizte hárompontos előnyét a Barcelona előtt a tabellán.