Hát akkor ismét fújjunk egyet: vége a negyeddöntőknek, és egyből meg is állapíthatjuk, hogy az A és a D csoportnak már nem is maradt képviselője, és azt is, hogy a hollandok összeomlását és talán az oroszok csődjét leszámítva nem igazán történt váratlan ezen az Európa-bajnokságon. Az viszont jóval váratlanabb, hogy az első két csoportkör kifejezetten szórakoztató és biztató futballja gyakorlatilag eltűnt, ahogy megjelent a nagybetűs Tét. Ez pedig elég nagy baj.

A negyeddöntők egyike sem hozott kiegyensúlyozott, pengeélen táncoló csatát, pláne nem drámát. Oké, voltak tizenegyesek, de aki képes volt elhinni, hogy a lábukon is alig álló angolok pont most vetnek véget a büntetőrúgások átkának, az valószínűleg még a Mikulásban is hisz. Mind a négy meccsen a jobbik csapat ment tovább, ami elvileg jó, viszont mégis nosztalgiával gondol vissza az ember azokra az időkre, amikor egy cseh csapat nem ásta volna be magát a portugálok ellen, a franciák nem rettegtek a spanyoloktól, és az angolok pedig legalább erőnlétben fel tudták venni a versenyt az olaszokkal. Nem marad más hátra, mint hinni abban, hogy az elődöntőben végre két-két, győzelemre is esélyes csapatot látunk, nem pedig csak a visszaszámolás jön majd az elkerülhetetlen spanyol-német döntőig.

Néhány egyetemes tanulsággal azért szolgált a tegnapi negyeddöntő is. Az egyik az, hogy nagyon ritkán van értelme egy játékost másfél hónapnyi meccshiány után mélyvízbe dobni: Wayne Rooney az ukránok ellen sem volt meggyőző, de akkor a gólja elfeledtette a hibáit, tegnap viszont látszott, hogy nagyjából hatvan percre volt hitelesítve. Sőt, az alatt a hatvan perc alatt sem sokat mutatott abból az erőteljes és gyors futballból, amiért a legnagyobb sztárok közé szokás sorolni - a sokat szidott Carroll sokkal összeszedettebb futballista benyomását keltette. Amikor Rooneyt két meccsre eltiltotta az UEFA az utolsó Eb-selejtezőn történt kiállítása miatt, komoly vita alakult ki Angliában, hogy egyáltalán ilyen feltételekkel ki kell-e vinni őt Ukrajnába, vagy sem. Voltak, akik felemlegették a '82-es vébét, amikor Kevin Keegan és Trevor Brooking is sérülten ment ki, és csak az ötödik meccsre hozták őket bevethető állapotba, amikor a legnagyobb helyzeteket is kihagyták a spanyolok ellen, az angolok pedig kiestek. De tegnap már említettem 2002-t és Zinedine Zidane-t, aki csak a harmadik csoportmeccsre jött rendbe, de jobban járt volna, ha inkább otthon marad. Ha csak nem magáról Sárkányölő Szent Györgyről van szó, nincs olyan játékos, akit érdemes lenne úgy kivinni, hogy csak a torna közepén szállhat be a többiek közé – Rooney sem volt kivétel.

Ugyancsak Rooney volt a példa rá, hogy a nagy nevekhez nem kell mindenáron ragaszkodni: Cesara Prandelli szívfájdalom nélkül levitte a fáradó Cassanót, és behozta helyette az ismeretlen Diamantit, míg Roy Hodgson végig a pályán hagyta a hosszabbításban már labdába sem érő Rooneyt és a formán kívül futballozó Manchester United-szélsőt, Ashley Youngot. Joachim Löw egy fontos meccsen képes volt kihagyni az eddig három gólt szerző Gomezt és a dánok ellen betaláló Podolskit, és harcba mert dobni két fiatalt, akik addig csak epizódszerepet kaptak. Persze a németeknél nagyobb a választék, de az olaszok nemzetközi szinten ismeretlen játékosai is jól teljesítettek tegnap, miközben Di Natale csak a kispadon ült, a sérült Chiellini és Motta pedig még ott is csak dísznek. Az angolok velük szemben a meccs nagyobbik részében csak nyomozták a labdát, pedig a klubjukban nem ehhez szoktak.

Igaz, Löw vagy Prandelli már elég ideje dolgozik a csapatánál ahhoz, hogy szimplán a játékrendszerhez kereshessen embereket, Hodgsonnak viszont csak egy bő hónapja volt minderre. Az sem túl szerencsés, hogy az összesen fél tucat, válogatott szintű, angol középpályás közül mindössze kettő volt bevethető ezen az Eb-n, márpedig Parker és Gerrard egyaránt elviselte volna, ha néha valaki tehermentesíti. Mindezek ellenére nagyon sok dolga lesz az angol kapitánynak az ősszel induló világbajnoki selejtezőkig, és az lesz az ő munkájának az igazi fokmérője, itt az Eb-n csak a minimális célt, a csoportból való továbbjutást sikerült teljesítenie. Abban pedig biztos vagyok, hogy rémálmaiban is elő fog jönni a tegnapi hosszabbítás, amikor az angolok csak pillanatokra voltak képesek megszerezni a labdát, és pont azokért a tizenegyesekért imádkoztak, amiktől ők rettegnek a legjobban a világon.