meddő mezőnyfölény

Cristiano Ronaldo és Lionel Messi régóta ki van téve az állandó összehasonlításnak, amit a szombaton kezdődő négymeccses Real-Barca sorozat csak még jobban felerősít.

Pénteken természetesen Johan Cruyff természetesen kifejtette róluk a véleményét, és nem meglepő módon inkább Messit dicsérte. „Messi jó úton halad efelé, hogy minden idők legjobbjai között emlegessék. Még csak négy éve játszik, míg az igazán nagy klasszisok másfél évtizeden keresztül tündököltek, szóval még van tíz éve, hogy hasonló színvonalon futballozzon. Cristianónak már nehezebb dolga van. A legnagyobbak, mint Alfredo di Stéfano, Pelé vagy Diego Maradona elsősorban a technikájukkal nyűgözték le a világot, míg a portugál inkább az atletikusságával” – mondta a holland focilegenda, akinek nemrégiben az Ajax teljes vezérkarát sikerült lemondatnia.

Azon túl, hogy a világ legjobb támadóinak tartják őket, akad még egy közös tulajdonság Messiben és Ronaldóban: egyikük sem szokott villogni a szombati ellenfél ellen. Messi a Real ellen ugyan már hét gólt szerzett, azonban José Mourinho csapatai ellen még sohasem volt eredményes, pedig anno első meccsét a felnőttek között is éppen a Mourinho által irányított FC Porto ellen játszotta. Cristiano Ronaldónak viszont a Barca ellen nem megy: a Manchester United, illetve a Real színeiben hatszor lépett pályára a katalánok ellen, de még egyszer sem talált be. Ezzel együtt aligha kérdéses, hogy mind a két klasszis a lehető legjobb helyen van jelenlegi csapatában. Messi játékstílusa és szerény viselkedése legalább annyira illik a Barcelonához, mint ahogyan Cristiano Ronaldo szereplési vágya, góléhsége a Real Madridhoz.

Sokak szerint Guardiola máshol nem is lehetne edző, mint Barcelonában, hiszen a futballról szinte mindent ott tanult, a játékról való gondolkodásmódja a Barca legendás akadémiáján, a La Masíán alakult ki. Ő és Messi a jelenlegi Realban szinte elképzelhetetlen, hiszen a madridi egyesületnél a csillogásnak nagyon fontos szerepe van, Messi és Guardiola viszont szeret a háttérben maradni.

A játékstílust tekintve az argentin zseni alkalmasint gond nélkül be tudna illeszkedni a Realba: ha felcserélnénk őt Cristiano Ronaldóval, akkor alighanem ugyanúgy ontaná a gólokat. A portugál klasszisnak már nehezebb dolga lenne a Barcában, hiszen egoizmusa nem nagyon illik az ottani futballfilozófiába. Imád a középpontban lenni, és ezt minden megmozdulásával érezteti – Xavi vagy Andrés Iniesta ezt még tudná tolerálni, de Carles Puyol előbb-utóbb alighanem helyrerakná.

Arról nem is beszélve, hogy Ronaldo szinte mindig igyekszik saját maga befejezni az akciókat, Messi viszont rengeteg gólpasszt ad, ebben a szezonban már tizenhetet kiosztott, azaz egyedül többet, mint a riválisnál Cristiano Ronaldo és Mesüt Özil  (hat, illetve tíz) együttesen.

Ami pedig Mourinhót illeti, ő egykoron a Camp Nouban is dolgozott (még ha csak pályaedzőként is), vagyis jól ismeri a közeget, ráadásul a holland iskolának megfelelő 4–3–3-as hadrend is a kedvencei közé tartozik. A Chelsea-nél ezzel érte el a legnagyobb sikereket, és az Internél is megpróbálkozott vele, vagyis ideális Barca-edző lehetett volna – ha eddigi útja nem vezetett volna többször is a katalánokon keresztül a siker felé.

Ahogy visszatért eltiltásából, megint összeszedett egy piros lapot Zlatan Ibrahimovic a Milan Fiorentina elleni meccsén. Ezúttal azonban lehet, hogy nem is a svéd-bosnyák volt a hibás: az első sárga lapjánál ütközött a Fiorentina egyik játékosával, de visszahúzta a lábát.

A második sárgát előtt a partjelzőnek való beszólásért kapta a csatár, aki viszont később azt állította: csak magát szidta, mert bosszantotta egy eladott labda. A videofelvételek alapján elképzelhető, hogy Ibra kivételesen tényleg vétlen volt.

Meglehet, a korábbi Juve- és Inter-játékos az eddigi viselkedése áldozata, a vasárnapi meccsen ugyanis valóban nem hozta a szokott durvaságait. Úgy tűnt, a -3 hetes kényszerszünetben lehiggadt, nem reklamált, nem hisztizett meccs közben. És mégis kiállítás lett a vége.

A Milan-szurkolók már lassan úgy gondják, nem a Napoli és nem az Inter jelenti a legkomolyabb fenyegetést a bajnoki címre, hanem maga Ibrahimovic. Aki különben bocsánatot kért legújabb tettéért.

Eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha a válogatott következő, nagy téttel bíró meccse előtt nem nyilatkozna senki. Nem találgatnának az újságok sem, nem idéznének múltat, statisztikákat, nem szólalna meg edző, játékos, ellenfél, szakértő sem.

Az egész teljesen fölösleges ugyanis. Nincs befolyása a meccsre, a végeredményre, vagy ha netán mégis, egy magyar csapatra kizárólag negatívan hathat, ha sokat foglalkoznak vele.

Szóval néma csend, betűkbe formálva pedig csak a kezdőrúgás időpontja, a helyszín és a csoport pillanatnyi állása. Aztán a pályán úgyis minden kiderül.

És akkor egyszer talán fordítva is megtörténhet: semmi duma a meccs előtt, se hangolás, se okoskodás, se fohász. A válogatott meg felmutat valamit, mondjuk nyer.

Utána aztán lehetne idézni statisztikákat, múltat, születhetnének nyilatkozatok, minden. Akkor végre a meccs előtt maradnának üresen a lapok, és nem utána.

Emmanuel Adebayor a Real történetének egyik legrosszabb csatára. Fogalmunk sincs, mire kellett Mourinhónak azon túl, hogy nagy darab, erős, atlétikában is versenyképes a srác. Technikailag viszont eléggé lapos, ami Madridban legalábbis szempont szokott lenni.

Oké, José mester a sokáig hasonlóan szerencsétlenkedő Benzemából is kihozta az állatot, de a togóiból egyelőre csak egy afféle realos Dombi Tibit nézünk ki: elfut jó gyorsan, majd a 16-oson belül esik egy nagyot. Élesebb meccseken ez is hasznos lehet.

A csatár Espanyol elleni bénázásából például elég szarkasztikus videó került a hálóra:

szólj hozzá: adebayor bénázása

Nem akarjuk mi bántani Adebayort, de reméljük, Granero vagy Canales ideje is eljön rövidesen.

Aki viszont nem ért egyet az első mondattal, küldje el a maga tippjét kommentben!